Vámpírrá válása után nem mutatkozik azonnal semmilyen különös képessége, de Edward még mindig nem tud a gondolataiban olvasni. Első vadászata során ellen tud állni az emberi vér csábításának, ezért is először azt gondolja önmagáról, hogy hihetetlen önuralma a különleges képessége. Később viszont rájönnek, hogy Bella "pajzs", védeni tudja az elméjét mások elől, pl.: Jane és Aro képessége sem hat rá, de azok a képességek, amik fizikailag hatnak ki, pl.: Jasperé, vagy Alice-é, nem tudja elhárítani. Későbbi gyakorlás során rájönnek, hogy Bella ki tudja terjeszteni a pajzsát másokra is.
És az lesz a legjobb, hogy a végén rájön, hogy meg tudja szüntetni egy kis időre a pajzsát és Edward olvas benne egy kis ideig.   >>

„Várj,”tétováztam és eltoltam.

Zavarodottan nézett rám. Általánosságban én nem toltam el magamtól. Na jó, ez több volt, mint általánosság. Ez volt az első.

„Ki akarok próbálni valamit,”informáltam, kissé mosolyogtam a meghökkent arckifejezésén. A kezeimet az arca két oldalára tettem, és becsukott szemmel koncentráltam.

Nem csináltam túl jól, amikor azelőtt Zafrina tanítani próbált, de most már jobban ismertem a pajzsom. Megértettem azt a részt, ami az ellen küzdött, hogy elszakadjon tőlem; az önvédelem automatikus ösztöne mindenekfelett állt.

Közel sem volt olyan egyszerű, mint megvédeni másokat magammal együtt. Éreztem a rugalmas visszaugrást, ahogy a pajzsom harcolt, hogy megvédjen. Erőlködtem, hogy teljesen távol tartsam magamtól; szükség volt minden összpontosításomra.

„Bella!”suttogta döbbenten Edward.

Ekkor már tudtam, hogy működik, így még erősebben koncentráltam, előhalásztam azokat a különleges emlékeket, amiket erre a pillanatra tartogattam és hagytam, hogy elárasszák az elmém és remélhetőleg egyben az övét is.

Néhány emlék nem volt tiszta – homályos emberi emlékek, gyenge szemeken és gyenge füleken keresztül érzékelve: az első alkalom, amikor megláttam az arcát…amit akkor éreztem, amikor a réten átölelt…a hangja a bizonytalan öntudatom sötétségén keresztül, amikor megmentett Jamestől…az arca, miközben a virágmennyezet alatt várt, hogy elvegyen feleségül…minden becses pillanat a szigetről…a hideg kezei megérintik a babánkat a bőrömön keresztül…

És a tökéletesen visszahívott, éles emlékek: az arca, amikor kinyitottam a szemem az új életemre, a halhatatlanság végtelen hajnalára…az az első csók…az az első éjszaka…

Az ajkait hirtelen vadul az enyémekre nyomta, megszakítva a koncentrálásomat.

Zihálva elvesztettem a szorítást azon az erőlködő súlyon, amit eddig távol tartottam magamtól.

Visszacsattant, akár a kifeszített gumi, ismét védelmezve a gondolataimat.

„Hopsz, elvesztettem!”sóhajtottam.

„Hallottalak,”lehelte.”Hogyan? Hogy csináltad?”

„Zafrina ötlete. Gyakoroltuk néhányszor.”

Kábult volt. Pislogott kétszer és megrázta a fejét.

„Most már tudod,”mondtam szelíden és vállat vontam..”Soha senki nem szeretett még senkit annyira, amennyire én szeretlek téged.”

„Majdnem igazad van.” Mosolygott, a szemei még mindig jobban el voltak kerekedve, mint általában.”Csak egy kivételt tudok.”

„Hazug.”

Újra csókolni kezdett, de hirtelen megállt.

„Meg tudod csinálni újra?”tűnődött.

Grimaszoltam. „Elég nehéz.”

Mohó arckifejezéssel várt.

„És nem tudom fenntartani, ha csak egy kicsit is megzavarnak,”figyelmeztettem.

„Jó leszek,”ígérte.

Összeszorítottam az ajkam, és összeszűkítettem a szemem. Aztán mosolyogtam.

A kezeimet ismét az arcára tettem, hagytam, hogy a pajzs elhagyja az elmém, és ott folytattam ahol abbahagytam – az új életem első éjszakájának kristály tiszta emlékével…elidőzve a részleteken.

Lélekszakadva nevettem, amikor a sürgős csókja ismét megszakította az erőfeszítéseim.

„A francba,”morogta, ismét éhesen csókolva az állam vonalát.

„Rengeteg időn van, hogy dolgozzunk rajta,”emlékeztettem.